Kis-Balaton

A Kis-Balaton egy természeti és kulturális értékekben gazdag táj a Balatontól délnyugatra, a Zala folyó torkolatvidékén. A terület jelentős része védettséget élvez, és mocsaras, változó vízszintjéről ismert. A 19. századig a Kis-Balaton tava egységet alkotott a Balatonnal, de a vasútvonal és a lecsapolások miatt vízszintje csökkent. A 20. században a mezőgazdasági termelés növekedése fokozta a szennyezést, ami a Balaton vízminőségromlását okozta. Az 1970-es években kezdődött a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kiépítése, amely a mocsárvilág rehabilitációját szolgálta. A munkák két ütemben valósultak meg, és a Zala vize tervezett módon kanyarog végig a területen. A Kis-Balaton jelentős élővilággal rendelkezik, különösen a madárvilágban gazdag. A terület 1979 óta a Ramszári egyezmény hatálya alatt áll. 1951-ben 1403 hektáron védetté nyilvánították, majd 1986-ban a védett terület 150 km²-re bővült. A Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. A látogatás egyes területeken csak szervezett csoportokban, a nemzeti park szakembereinek vezetésével lehetséges. A Kis-Balatonon számos látnivaló található, például a Kányavári sziget, a Kis-Balaton Bemutatóház Zalaváron, és a Kis-Balaton Látogatóközpont Keszthelyen. A területen található még a Zalavári vár és Árpád-kori temploma, a Cirill és Metód emlékoszlop, valamint a Kápolnapusztai Bivalyrezervátum. A madárvilág mellett ritka növények, például a fehér tündérrózsa és a vízidara is megtalálhatóak a területen. A repülőtér Sármelléken is működik.