Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület

A Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület a Gerecse északi nyúlványainál fekszik, Dunaalmás és Szomód határában. A Duna–Ipoly Nemzeti Park része, mintegy 230 hektáros terület. Két turistaút is áthalad rajta, a Dunaalmás-Szomód és a Dunaszentmiklós-Kőpite-hegy út. A kőfejtő már a római korban működött, amikor Brigetio erődjéhez bányásztak mészkövet. A római kori kőhordó út a leghosszabb fennmaradt magyarországi római eredetű útvonal. A kőfejtő egészen a második világháborúig üzemelt. A terület pleisztocén kori ősállat-leletei között található egy őselefántféle, egy kihalt teknősfaj és édesvízi táskarákok maradványai. A pusztai homokgyep helyére fenyveserdőt telepítettek. A hazánkban előforduló 33 páfrányfaj közül 18 él itt, ami rendkívüli fajgazdagságot jelent. A forrásmészkő kiválása a pannon-időszakban kezdődött, vastagsága helyenként 20-25 méter. A hévforrások tevékenysége a tatabányai bányászathoz kapcsolódó karsztvízszint-süllyedés miatt szűnt meg. A kőfejtősor négy nagy bányából áll, kőzete az alsó pleisztocénban rakódott le. A források északnyugati irányban folytak, a mészkőből 3,5 méter magas gátak alakultak ki. A víz ezeken átbukva sekély tavakba gyűlt össze. A terület értékes növényállománya között fenyves és szomódi páfrányos erdő található. A mohatakaró is gazdag, számos ritka fajjal. A Kőpite-hegy és a Les-hegy között fennmaradt a római kőhordó út, amelyen a mészkövet szállították.