Rákoskeresztúr

Rákoskeresztúr Budapest XVII. kerületének központi része, egykor önálló település volt. A Rákosmező néven ismert területen fekszik, a Pesti út mentén. Északon a Rákos-patak, nyugaton Akadémiaújtelep és Madárdomb, délen Rákoshegy, keleten pedig Rákoscsaba határolja. A terület már a honfoglalás környékén lakott volt. Első írásos említése 1265-ből származik Pousarakusa néven. A település története a középkorban kezdődött, amikor a felhévízi keresztesek birtokolták. A török időkben elpusztult, majd 1725–1728-ban szlovákokkal telepítették újra. A Podmaniczky család a 18. században kastélyt építtetett a mai Pesti út mentén. 1950-ben Budapesthez csatolták, és a XVII. kerület központja lett. A városiasodás az 1970-es években indult nagy panelépítési programokkal. A látnivalók között található Bulyovszky Gyula szülőháza, a Podmaniczky–Vigyázó-kastély és több templom is. A Fő tér a kerület központja, ahol a buszjáratok állnak meg. A Népkertben Budapest első köztéri Trianon-emlékműve áll. Az izraelita temető és a Vigyázó kripta maradványai is említésre méltóak. A Szent Kereszt tér és a római katolikus templom Hild József oltárával szintén nevezetesek.