Nagykozár

Nagykozár egy apró falu Baranya vármegyében, a Mecsek déli lábainál, a Baranyai-dombság vidékén. Pécs délkeleti szomszédságában fekszik, a megyeszékhely központjától körülbelül hét kilométerre. Újhegy városrész első házaitól alig ötszáz méter választja el. A szomszédos települések közé tartozik észak felől Bogád, északkelet felől Romonya, kelet felől Ellend, délkelet felől Magyarsarlós, dél felől Szemely, délnyugat felől pedig Kozármisleny. A falut csak közúton lehet megközelíteni, vasútvonal nem érinti.

A falu története a régmúltba nyúlik vissza, már az újkőkorszak késői szakaszában is lakott volt. A lengyeli kultúra képviselői éltek itt i. e. 2800–2500 között. A Zamajur-dűlőben telepkerámia került elő, és több egymástól elkülönülő telepcsoport nyomait is megfigyelték. A kőrézkorban a Bolerázi csoport élt itt, és a Baden-péceli kultúra legrégebbi népe volt. A római korban fontos út haladt át a falun, és oroszlános sírtöredéket találtak. Az avar kori lelőhelyek is bizonyítják a település hosszú történelmét.

A falu mai arculata a 18–19. században alakult ki. Ekkor horvátok, magyarok és németek is éltek itt. Két malom működött 1785–1786-ban, és 1810-től már oktatás is folyt. A 20. században kulturális fejlődés indult meg: 1911-ben római katolikus olvasókört, 1912-ben könyvtárat hoztak létre. A rendszerváltás után a falu vezetékes gázzal lett ellátva, és az egykori iskola épületét idősotthonná alakították. A falu lakóinak száma a rendszerváltás idején 800–900 fő volt.