Sárbogárd

Sárbogárd Fejér vármegye déli részén fekszik, a Közép-Mezőföldön, löszös területen. A várostól nyugatra folyik a Sárvíz, amely mellett két régi település, Bogárd és Sárszentmiklós alakult ki. A városhoz tartoznak még kisebb falvak és majorságok, például Rétszilas, Kislók, Hatvanpuszta és Pusztaegres. A Sárvíz mentén fekvő területek egykor mocsarasak voltak, ma már nagyrészt lecsapolták őket. A város vasúti csomópont, ahol több vasútvonal is találkozik. A település története a besenyőkig nyúlik vissza, akik a 14. században telepedtek le itt. Bogárd első említése 1323-ból való, földesura Bogárdi István volt. A környék fontos szerepet játszott a török hódoltság idején, majd a felszabadító harcokban. A 17. században újranépesedett, és kereskedelmi központtá vált, mivel a Buda–Fehérvár–Pécs és az Enying–Dunaföldvár utak kereszteződésében helyezkedett el. A város híres szülöttei közé tartozik Mészöly Géza, Májer Lajos és Tinódi Lantos Sebestyén. Sárbogárd környékén értékes növénytársulások maradtak fenn, például a Sárréti Tájvédelmi Körzetben található nyúlfarkfüves láprétek. A területen számos védett madárfaj él, köztük a hamvas rétihéja, a kabasólyom és a rétisas. A Rétszilasi-halastavak fontos madárvonulási útvonalon fekszik, ahol több mint 220 madárfajt figyeltek meg. A halastavak környékén vidra is él, a halfajok között pedig amur, csuka és ponty található. A város nyugati részén található Örspuszta, Sárhatvan és Pusztaegres, amelyek a Sárvíz mentén helyezkednek el.