Solymári-kisfülke

Solymári-kisfülke egy természetes barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Park Budai Tájvédelmi Körzetében, a Solymári-ördöglyuk közelében található. A barlang a Solymár központjától körülbelül két kilométerre, délnyugatra, egy növényzettel benőtt kőfejtőben helyezkedik el. A barlang bejárata 338 méter magasan, észak–északkelet felé néz, hét méter széles és két méter magas. A barlang egy szinten fekszik, déli irányba tart, és fokozatosan szűkül. A barlang kutatása 1937-ben kezdődött, amikor Jellinek János társai dolgoztak a Solymári-ördöglyukban. 1967-ben Horváth János felmérte a barlangot, és térképeket készített belőle. 1976-ban Bertalan Károly kéziratában említik a barlangot, és 1984-ben a Magyarország barlangjai című könyvben szerepel. A barlang részletesebb felmérése 2004-ben történt, ahol 11 méter hosszúságú és 9 méter vízszintes kiterjedésű térképet készítettek. A barlang bejárata egy növényzettel benőtt kőfejtőben található, ahol a sziklafal tövében, körülbelül 20 méterrel lejjebb helyezkedik el. A barlang belső térében breccsazóna, szalmacseppkő kezdemény és cseppkőbekérgezés figyelhető meg. A barlangban előfordulnak denevérek, és a részletesebb felmérés során a barlang és környezete kissé szemetesnek bizonyult, de a képződmények nem kerültek megrongálásra. A barlang bejárati részén egy tűzrakóhely maradványa is megfigyelhető.